Nem vagyok jó, nem vagyok jó senkinek
Rám ugatnak égiek és földiek
Táncra lábam, kutya a föld, eb az ég
Jó lennénk majd égetőn ha kellenék!
Jó vótam én, jó vótam én azelőtt
Szivárvánnyal írtam be a levegőt
Átváltozott gyászfekete szalagra
Hétrét kéne görnyedeznem alatta.
Fáj a szívem, kimutatnom nem lehet
Majd meggyógyít, aki szívből megszeret
Táncra lábam, kutya a föld, eb az ég
Hadd mulatok, mikor sírnom illenék!

Kutya a föld, eb az ég
Sehol semmi menedék
Ne is akarj menedéket
Amíg benned zeng a lélek
Most rúgjon a sarkad szikrát
Égesd el a világ piszkát
Aki bírja, kipirosul
Még a csúf is kicsinosul!

Forgasd ide, oda is
Lángoljon a szoknya is
Elköltözni csúnya vóna
Deszka közé csomagolva
Mert mibennünk zeng a lélek
Minket illet ez az élet!

Ez a világ ellobban
Ölelj engem még jobban!
Hajamtól a sarkamig
Hajnalig, de hajnalig!
Nem hajnalig, örökig
Szakadatlan örömig!
Oda menjünk, ahol kellünk
Ahol nekünk öröm lennünk
Hol a csókok nem csimbókok
Nem hálóznak be a pókok!
Aki minket meggyaláz
Fárassza el azt a frász
Jó habosra hajtsa meg
Írmagnak se tartsa meg!
Aki minket meggyaláz
Gyötörje meg azt a láz
Pokol legyen a lakhelye
Égjen el a tenyere!

Én is nyitok aranytorkot
Mint a rigó, úgy rikoltok
Csapkodom a nyári zöldet
Átnyilazok eget, földet
És akit én megtalálok
Pántolok rá arany pántot
Úgy szeretem, úgy szorítom
Én soha sem szomorítom!